Általában senkinek a művészetére nem mondom, hogy szar… sőt, többnyire kerülöm, hogy kritikát mondjak bármiről, ami valakinek a belsőjéből fakadó, csak szubjektíven értékelhető produktum!

Most sem szeretnék másképp tenni… mégis kitört rajtam az írhatnék! Azt már megszoktam, hogy ha kinyitom a vízcsapot, akkor folyik belőle némi Pákó vagy Győzike, mint „zenei életünk sztárjai” – de igyekeztem a jelenséget a helyén kezelni. Nálam ez egy szép nagy virtuális kuka, amiről tudomást sem veszek, de tiszteletbe tartom, hogy van, akinek ez bejön. Mert tetszik neki, vagy mert őket nézve végre kicsit felértékelheti magát… Én pedig senki örömét nem rontanám el, ha lehet, így tudomásul veszem, hogy vannak olyan produkciók, amelyek nem valós produktumok, csupán úgy tesznek – de szükség van rájuk. Ártalmatlan, szükségszerű rossz…

Amit viszont most akarnak ledugni a torkomon, az nagyon is veszélyes. Mert hogy egy tehetségkutató versenyen nem az esélyes, hanem a szimpatikus nyer – az megszokott. Egyrészt mert nem egyformán ítélkezünk, másrészt az a tehetség, amit kutatni kell, az szerintem nem létezik… Más kérdés, hogy ma Magyarországon (na jó: szerintem sehol a világon!) nem elég, ha valaki tehetséges, akár kutatják, akár nem! Érvényesülni csak könyökölve lehet, és harcolva, és mint tudjuk, a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz! Igaz, ha ez megvan, akkor a tehetség már elhanyagolható…

Na de térjünk vissza a veszélyekhez, merthogy a legfontosabb tényezőt még nem említettem: miközben minden ország izgatottan készül, hogy minél inkább lenyűgözze Európa közönségét, és ezzel hírnevet csináljon országának – mi egy olyan produkcióval készülünk a nagy megmérettetésre, amivel még egy zsűrit sem tudunk megnyerni 100%-osan, nemhogy egy földrésznyi lakosságot!

Bevallom, a versenyről lemaradtam, nem követtem élő-egyenesben, csupán a végkifejlet jutott el hozzám. És az emberek reakciói, amelyek meglehetősen megosztóak voltak ugyan, de többségében mégis inkább elutasították a győztest. Ennek ellenére most ő folyik a csapból is, ha épp nem valamelyik dala (abból a kettőből, ami átmegy a léc alatt), akkor az őt bíráló hírek csepegnek úton-útfélen, közösségi portálokon.

Kezdtem kíváncsi lenni a fickóra! A ZöldPardon színpadán tett kiruccanásához – megnézve némi videót: koncertnek nem nevezném – nem kell különösebb kommentár, bár igen szórakoztató stílusban írt valaki róla, így legalább ennyi élvezetet nyújtott.

Aztán sorra klikkelgettem a YouTube linkekre, és hallgattam a dalait… Ha jól láttam, jellemzően saját szerzemények, ami csak tovább erősítené bennem, hogy nem vagyok jogosult bírálni senki művészetét… Csakhogy ez az ember, egy ilyen produkció fogja képviselni Magyarországot egy nemzetközi megmérettetésen. Ez alapján fognak véleményt mondani, megítélni, ezzel alakul az országimázs!

Nos, mit mondhatnék erre…?!? A politikai hírek után tényleg már nem lehet ártani… A megítélésünk rosszabb már aligha lehetne, így nem marad más, minthogy kérek egy jeget, dupla viszkivel – oszt Csókolom, Kedvesem!