Csokoládé… Mi lehetne ártatlanabb dolog a világon? Azt mondják, a szomorú embernek vigaszt nyújt, a boldogat még boldogabbá teszi! Nos – épp rám fért egy kis boldogság…

Egy doboz csoki – és a DVD. Ennyi elég is lenne hozzá?

Via, a főszereplő akár a példaképem is lehetne! Együtt él a természettel, az ösztönei a legfőbb támasza. Nyitott és okos, de határozott. Elvei vannak… Szabad!

Igen, azt hiszem valami ilyesmi szerettem volna lenni! Hogy ez mennyire sikerült? Abba most ne menjük bele – végtére is én nem Via vagyok, és elsősorban önmagam próbálok lenni.

Azonban hiába az elvek és az ösztönök: az életben nem létezhet jó a rossz nélkül, sötét a világos nélkül, fény az árnyék nélkül. Via életében is van az a pont, amikor meginog, amikor összeroppan kicsit. Ha neki lehet, akkor talán tőlem sem akkora főbenjáró bűn…

Szerencsére mindkettőnk mellett akadnak emberek, akik átsegítenek ezeken a pillanatokon. És az élet megy tovább… Jól van ez így!

Ám, ha túl gyakoriak ezek a megingások, az sohasem jelent jót, még egy filmen sem. Via életében is van az a szint, amikor elvek ide, ösztönök oda – feladja! Elege volt, elfáradt…

A történet „happy endes” – a társak, barátok, de még az ellenségek is melléállnak, és ő marad, teszi tovább a dolgát! Persze filmen mindez olyan könnyű…

Csakhogy én itt élek, és itt érzem, hogy elég volt! Olyan reménytelen, olyan sötét és keserű minden! De mit tehetnék mást: küzdök én is tovább!

És kérek még egy Csokoládét…