Sajnos nem egy amerikai popfesztiválról, csak innen a Duna Plázából. És azért képzelt, mert a találka sajnos nem jött létre. Remélem, egyszer lesz alkalmam pótolni a beszélgetést, mert kíváncsi lettem volna, milyen lehet a reggelek bársonyos hangú műsorvezetője: Péter Petra.

Születésnapja van, talán ez kavart be a programba. Kicsit zavarban is voltam, hogy pont erre a napra tudtunk időpontot egyeztetni… Gondoltam: egy doboz csokival azért én is felköszöntöm. Persze nőnek csoki – kockázatos dolog. Csakhogy annyira vidám, harmonikus egyéniségnek tűnt, hogy képtelen voltam róla feltételezni, hogy a csokoládét elutasító hölgyek táborát erősítené… Reméltem, az interjú során erre is fény derül!

A Juventus Rádiótól mégis nagy bátorságra vall szerződtetése. Na, nem mintha nem lopta volna be egyetlen pillanat alatt magát a hallgatók szívébe… Ebben nem volt kockázat: bárhol is dolgozott, hamar ő lett a közönség kedvence! Épp csak a műsorok, csatornák szűntek meg sorra, ahová ő bekerült! Persze nem miatta, sőt! Mégis az interjúra készülve az volt az érzésem, hogy ő a média anti-villámhárítója. Ahol ő mikrofont ragad, ott derült égből becsap a ménkű! Így hiába próbáltam utána érdeklődni a Rádió Aktív 93.6 csatornájánál, vagy elődjénél, a Pelikán rádiónál. Mindkettőnél programigazgató volt, de ma már egyik sincs. Ahogy nincs már Danubius rádió sem, ahol Rákóczi Ferivel voltak a reggeleknek értelmet adó üde színfoltok.  Mi több: kis televíziós kiruccanásának helyszíne is megszűnt, bár RTL Klub még van, de Reggeli műsor az bizony már rég nincs. Szerettem volna – persze: kellő tapintattal – erről kicsit érdeklődni, talán nem vette volna zokon.

Természetesen részemről semmi sértő szándék nem lett volna ebben, mégsem tűnt alaptalannak az aggodalmam. Egyszerűen azért, mert végtelenül érzékeny teremtésnek tűnt, erős akarattal, ámde törékeny lélekkel megáldva. Szerettem volna felfedezni, mi állhat ennek hátterében… És hogy vajon ő is szokott sírni, vagy csak a hallgatóit képes megríkatni, akár csoportosan is?

Az biztos, hogy csordultig van szeretettel, és mivel még nem alapított családot, így marad energiája az egész világot megszeretgetni egy kicsit… Benne van minden jótékonysági akcióban, ott van a békemegmozdulásoknál, védi a környezetet és főleg: nem csak tárgymániás, hanem úgy tűnik, mániákusan szereti az állatokat is. Cicáinak – hárman is várják otthon – még a rádión keresztül is üzenget! Nem is tudom eldönteni, hogy szerettem volna jobban megismerni egy ilyen jótét lelket, vagy inkább szerettem volna lerombolni ezt a Hófehérkét is megszégyenítő hírnevet! De komolyan: ma, amikor mindenki heccből rúg a másikba egy jót – végre valaki, akit elém vet a sors, hogy igazolja: van remény! Meg kell őt ismernem…

Apropó: sors! Bevallottan fatalista, vagyis hisz a sorsszerűségben. Azt vallja, hogy nem tudunk kitérni a sorsunk elől. Ennek ellenére képes kártyákban vizslatni a jövőjét! Szerettem volna megtudni, miért jó tudni a jövőt, ha úgy sem tud rajta változtatni – talán egyszer ezt is megtudakolhatom majd tőle. És anélkül, hogy elmerülnénk az ezotéria süllyesztőjében, azt hiszem, érdekes beszélgetést folytathattunk volna a másik dimenzióról. Legalábbis azok alapján, ahogy édesapja távozásáról beszélt…

Szóval azt hiszem, elsőre sikerült megcsípnem az egyik legérdekesebb interjúalanyt. Még akkor is, ha a találkozás nem is jött létre, én azt hiszem, gazdagabb lettem.

A szülinapra szánt csokoládét pedig megesszük az egészségére! Boldog születésnapot, Petra!