Holnap húsvét hétfő, a locsolkodás ideje... évente egy nap. Vannak, akik minden nap locsolnak, csakhogy nem piros tojásért, hanem az életünkért, és nem hölgyek fejét, hanem piros lángnyelveket. Értük, az ő becsületükért - és a mi biztonságunkért készült ez az írás, amelynek most folytatását olvashatjátok. Sajnos az ismert sajtók az előzőhöz hasonlóan ezt sem vállalták fel...
A tűz
Egy szikrából képes megszületni, egy várost képes elpusztítani. Ha megszelídíted, szolgálja életed: megvéd a hidegtől, elkészíti étkedet. De ha elszabadul, nem ismer kegyelmet: egyetlen pillanat alatt tehet porrá életeket! Lehet kiváltó oka, hőmérséklete, kiterjedése. Lehet megfékezni, szabályozni, megelőzni. Egy valamit nem lehet: pártpolitikát csinálni belőle! Mert mindig a tűz az úr!Nyílt levelek kereszttüzében
Szomorú szerintem, ha valaki arra kényszerül, hogy nyílt levélben üzenjen. A pomázi tragikus tűzeset kapcsán két ilyen is napvilágot látott.
Az első levél még a tragédia előtt született, mintegy megjósolva annak bekövetkeztét. A második azonban nem ekkor jött válaszként, hanem csupán a tragédia után… Hogy miért nyílt levél formájában? Ezt nem is értem! Hiszen most, hogy a tűzoltók a segítő, karitatív oldalról átkerültek a rendvédelmi hatóságokhoz – ha úgy tetszik: az orvosok mellől a rendőrökhöz – most talán még nagyobb szerepet kellene kapjon a szolgálati út. És az aligha nyílt leveles választ ír elő…
Miért nem bokszolják le? Jutott eszembe egy pillanatra, hiszen két, egymásnak szögesen ellentmondó állításokat tartalmazó levelet olvashattunk. Elképzeltem a jelenetet: a piros sarokban Leidinger István tűzoltóparancsnok, 30 év tűzoltási tapasztalattal, de már a felmenői is a lángokkal küzdöttek. A kék sarokban Benkovics Zoltán dandárparancsnok, 30 év polgárvédelmi parancsnoki múlttal, állami kitüntetéssel elismerten. Komoly katasztrófákon edzett – de a polgárvédelem és a tűz azért nem ugyanaz! Vagyis ez a bokszmeccs a tűzről olyan lenne, mintha a pehelysúlyú versenyzőt az ólomsúlyúak között indítanánk. Egyenlőtlen küzdelem – nézzük inkább: mit állítanak a versenyzők?
A piros sarok azt állítja, hogy az átszervezés káoszt okozott. A kék sarok szerint szó sincs káoszról. Csakhogy a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a hívás 3-4 kézen megy keresztül, amíg elér az illetékeshez, és ha valaki próbált már sugdolódzóst játszani, az tudja, 3-4 állomás után bizony már változik az információ. Mint ahogy azon a tragikus márciusi napon, amikor a Lóczy Lajos utcából Vróczy lett, ezzel jelentősen megnövelve a tűz pusztítását, ami így egy halálos áldozatot, és 3 sérültet eredményezett.
Nem káosz? Akkor mit mondjunk arra a tényre, hogy az a meghibásodott autó, amit eddig néhány tízezer forintért a helyi szerelő megjavított, most csak azért visz el akár százezer forintot is, hogy bevontassák az előírt szervizbe? Vagy arra, hogy a helyi tapasztalatok hiányában mocsárba hajt egy oltóautó és elsüllyed?
A profi bokszmeccsnek még lenne pár menete, mint ahogy én is sorolhatnám még az ellentmondásokat. Nem beszélve arról, hogy a tűzoltás folyamatos készenlétet igényel, mindenféle átszervezése olyan, mintha háborús időben csata közben változatnánk a seregen… Nem éppen a győzelmet segíti, márpedig itt a tűz az ellenség, ami nem ismer kegyelmet!
Azt gondolom, nem nekem kéne összevetni a két nyíltlevelet, hanem szerzőiknek és azok kollégáiknak kellene összeülni és újragondolni: mit tehetnének azért, hogy a katasztrófavédelem ne káoszt teremtsen – és hogy az emberek újra biztonságban érezhessék magukat… Mert ez most maga a katasztrófa!
