Ünnepelni kéne… Szent Flórián halálának évfordulója hagyományosan a tűzoltók napja, minden év májusának negyedik napján országszerte rendezvényekkel, bemutatókkal emlékeznek meg a tűzoltók védőszentjéről – és magukról a tűzoltókról.

A Városliget és a nagyobb városok sportpályái megtelnek a piros autókat körbeugráló gyerekekkel és szüleikkel, és nagyon örülünk, hogy mi látogathatunk hozzájuk, és nem fordítva.

Különleges hivatás az övéké! Nem csak egyszerűen életüket kockáztatják a mi életünkért, hanem ők azok, akik nem hibázhatnak! Persze, a közszolgák közül senki sem tévedhet, az orvosok sem, a bírók sem, mégis – mert ugye: tévedni emberi dolog és ők is csak emberek – az esetek nagy részében az ő hibájuk orvosolható. Na jó, ez pont az orvosok esetében a legnehezebb, hiszen ott is egy pillanat alatt lehet visszafordíthatatlan a baj, de azért ugye mindenki tud pár történetet orvosok műhibáiról…

A tűzoltó azonban nem hibázhat! A tűz nem vár konzíliumra, nem kezdeményez törvénymódosítást, és nem is fellebbez: csak pusztít. Mindent, ami az útjába kerül, legyen az élő vagy élettelen. Nincs protekció, nem törődik azzal, hogy kinek az apja vagy gyereke, hogy lesz-e folytatás, hogy mi marad utána – csak tombol, amíg valaki nem jön, hogy megküzdjön vele, és még akkor is az utolsó leheletéig harcol. A tűz már csak ilyen.

A tűzoltó pedig megy, és felveszi a harcot! Valószínűleg ezért van az, hogy ők azok, akikre mindig kicsit jobban felnézünk, kicsit jobban tisztelünk, kicsit lelkesebben ünnepelünk. Mi, a lakosság. Mert az állam – legalábbis: a miénk – nem mondhatnám, hogy rendes gazda módjára, vagy akár csak méltó tisztelettel kezelné lánglovagjainkat. Sőt, egyre nehezebb körülmények közé taszítva várja tőlük, hogy teljesítsék küldetésüket. Pénztelenség, jogi káosz, szervezeti zűrzavar – igazi katasztrófahelyzet! Talán ezért is keresztelték át őket katasztrófavédelemnek. És „nomen est omen”: ez az ország a katasztrófát védi az emberek helyett!