2012.09.04. 09:51| Szerző: Mammy

…na ja! Neki hagyják! De mi van a vesztesekkel? Akiknek nem jött össze? Pedig lehet, hogy mindent megtettek, csak így alakult! Lehet, hogy beleölték szívüket-lelküket, talán kicsit bele is haltak, de csak ennyi sikerült?

Miért ne moshatnák le magukról a veszteség mocskát, az elpazarolt energia fájdalmát könnyeikkel?

Miért ne lehetne ez a sós nedv oldószere a fájdalomnak, amelyet a helyzet okoz?

Legalább titokban, a hálószoba mélyén lehetne egy jóízűt zokogva tisztábbra mosni a lelkemet – de nem, még ott sem! Hol a telefon, hol jön valaki… és talán jó lenne egy váll, amin sírhatok, de nem, nem akarom másra rakni terheimet, és legfőképpen: nem akarok kérdésekre válaszolni!

Csak sírni akarok… szívből, igazán – még ha a vesztes tehetetlen könnyei is ezek, vagy akár az önsajnálaté is, mit bánom én!

De legalább sírni engedjenek még…

 |   | 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mammy.blog.hu/api/trackback/id/tr845434044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

14479 2012.09.04. 22:11:19

Sírj! ... és tartsd szárazon a puskaport! :)

179584 2012.09.06. 10:11:20

A sírás megkönnyít sok mindent. Az a baj, ha valaki már sírni sem tud!
süti beállítások módosítása