Gyűlölöm a karácsonyt… Ez talán furcsán hangzik az én számból, hiszen általában mindenki úgy ismer, mint aki szereti a szépet, a harmóniát, a szeretet minden megnyilvánulását, hogy a családról és az együttlétről ne is beszéljek. Igen, ezek valóban közel állnak hozzám, és elvben a karácsonyhoz is – de a gyakorlat évek óta felülírja ezt a szép elméletet: tömeg, embertelenség, pénz… és hosszan sorolhatnám a kötelező és protokolláris dolgok tömkelegét, amelyek ezt igazolják.
Hát én nem kérek belőle! – gondoltam, és megteremtettem a családom saját hagyományait. Meghittség és ajándék egyszerre volt benne jelen, és működött is volna, de a hiba bennem lehet: nekem ez nem volt elég! Többet akartam: a ráhangolódást!
Minden évben megküzdöttem, és minden évben elvesztettem a harcot – pedig csak annyit szerettem volna, hogy legalább Advent idején legyen rend, és harmónia körülöttünk. Hogy a sorra előkerülő díszek, illatok, sütemények ne csak divatos kellékek legyenek, hanem azt jelezzék: igen, mindjárt itt a várva várt beteljesülés: az Ünnep, amikor együtt vagyunk, ami a miénk, ami a szeretetről, azaz rólunk szól, és aminek része, de nem főszereplője az örömet okozó ajándék.
Valamiért ez azonban mindig kudarcba fulladt! A célt elfogadták, a szándékot nem vitatták, a hangulat tetszetősnek tűnt, a sütemények nem kevésbé. Ám azt, hogy a zokni az asztal mellett nem fér meg a fahéjas mécsessel, vagy hogy a fenyőágnak az ajtón nem dísze a csokis kézlenyomat – nem tudtam megértetni. Ha egyedül próbáltam mindent kézben tartani, akkor azért merültem ki, mert fizikailag volt képtelenség helytállni – aminek köszönhetően persze sorra keletkeztek a viták. Ha beletörődtem, akkor egyszerűen a látvány, a diszharmónia, a közömbösség volt, ami felemésztett. Nekik ennyire nem fontos?
Ez lenne a szeretet ünnepe? Vagy tényleg én akarok sokat? Esetleg én vagyok ennyire rossz anya, hogy nem voltam képes megteremteni bennük ezt az igényt? Akármi is a válasz – feladom! Idén lesz, ahogy lesz. S ha nem lesz, akkor kiteszem a táblát: Karácsony 2012 – érdeklődés hiányában elmarad!
