– Tibi bá! Kér pálinkát? – hangzott el a kissé nehezen artikulált kérdés pár évvel ezelőtt. Tibi bá nem kért, bár a döbbenet okozta helyzetben lehet, hogy ráfért volna… A kérdés ugyanis éjjel 1 órakor, egy 13 éves lány szájából hangzott el, a házunk előtti padok mellett elhaladva.
Akkor még megdöbbentem rajta, ma már lassan a fejünket sem kapjuk fel, ha tíz óra után kiskorú ismerősre bukkanunk az utcán – bár a részegségükhöz bevallom, nem tudok, és nem is akarok hozzászokni.
Most meg egy 18 éves lányról olvasok épp, aki immár két éve alkoholista. Mivel már minden lehetséges pénzt elivott, most testével keresi meg a napi pálinkaadagját.
Számolgatok: akár ő is lehetne, a lány a padok mellől… És lelkiismeret-furdalásom van, mert anno nem tettem semmit! Az ő szüleit pont nem ismertem. Az iskolában ugyan mindenkit, de épp vakáció volt… Gyámhatóság – nincs velük sok jó tapasztalatom, de éjjel egykor nincs félfogadás. Mentő? Rendőrség? Talán utóbbiakat lehetett volna értesíteni, de nem hiszem, hogy az bárkin segített volna. Vagy nincs rá kapacitásuk – vagy pont én juttatnám az első fogdában megtanulható tapasztalatokhoz.
Lássuk be: ha félreteszem aggályaimat, hogy „semmi közöm hozzá”, hogy a kellemetlen helyzetet esetleg megtorolják rajtam, és venném a fáradtságot, hogy tegyek valamit – akkor sincs igazán esélyem. Mégis én érzem magam hülyén… mert nem tettem semmit!
De jó lenne, ha nem mennénk el közönyösen a hasonló helyzetek mellett! Mert szerintem nem tartozik a normális jelenségek közé. Még akkor sem, ha ez egyre hétköznapibb dolog…
Bár mit várjak egy olyan társadalomtól, ahol a 2. osztályos gyereknek dolgozatot kell írnia a cukorrépáról, bár lilának véli a tehenet… Ahol a 15 éves suhancoknak Odysseus számukra felfoghatatlan és kiolvashatatlan kalandjaival veszik végleg kedvét a kultúrától…
És ahol mindenhez – legyen az akár egy targonca vezetése – tanfolyamok és vizsgák és alkalmasságok vizsgálata szükséges, kivéve ahhoz, hogy gyereket szüljünk és neveljünk. Ezt szabadon teheti bárki, bármikor, alkalmassági vizsgálat nélkül, mindenféle következményektől mentesen. Márpedig ha egy 12-13 éves gyermek éjjel az utcán issza a pálinkáját, vagy épp 16-18 évesen már alkoholfüggő, ott azért lenne mit számon kérni a szülőkön! Még akkor is, ha udvariasan megkínál minket…
